ÍrkálOk

Minden, amitől több lehet az ember... Így teljesen kizárt, hogy politika hangSzínt kapjon, hogy a szabadságot a szabatossággal keverjük. Mindenki véleménye fontos, amíg egymás szaván épülünk, eszmét cserélünk és nem szavakkal kardozunk. Azt is lehet, de nem itt, mert nem nincs rá válasz. Magamról annyit, hogy volt egy idő, amikor foglalkozott velem az újságírás, mert szeretem. Most megpróbálom itt szeretni ezt a műfajt... A blog címe (is) az írásra ok lehet bőven, s az egyén válogatja, kit mi motivál. Szeretettel látok minden érdeklődőt én és publikáló társaim.

Archívum

Címkék

Utolsó kommentek

Naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Nagy intelligencia kis testben

2012.04.17. 17:38 ÍrkálOk

Vajon mindennapi életünk része egy üveg aranyló méz a polcon vagy a kaptárak látványa akácosokban? Most megvizsgáltuk a kérdést: hogyan, milyet, kiktől érdemes - és kik is állnak a kaptárak mögött.

Tavasszal a balzsamos, friss levegőben virágaikat bontogató fák látványának elmaradhatatlan apró részletei a méhek, ahogy egyik virágról a másikra szállva döngicsélve szorgoskodnak. A jó gazda ilyenkor elégedetten konstatálja: gyümölcstermő növényeinek megtermékenyítése idén is megtörténik. Tudni kell, szinte kivétel nélkül idegen megporzás eredménye a nyári gyümölcshozam. Ha csak a méheken múlik, lesz gyümölcs, nekünk pedig méz, amit megvehetünk.


A világon mindenhol probléma a mézek hamísítása. Kétféle hamisítás különböztethető meg. Az egyik, amikor különböző földrajzi és botanikai eredetű mézeket kevernek össze, és ezt nem jelzik korrekten a címkén a fogyasztó felé. Ennek tipikus példája, amikor magyar akácmézbe Dél-Amerikából származó világos színű mézet kevernek és ezt magyar akácmézként értékesítik. A másik hamisítási módszer közismertebb formája, amikor a mézhez valamilyen olcsóbb, mesterséges édesítőszert tesznek a mennyiségi növelés elérése érdekében, például izocukrot. A hazánkban évente termelt méz minimum 70 százaléka erre a sorsra jut, ebbe a „világméz-tégelybe” kerül. Kevesebb, mint 10 százaléka kerül határainkon túl olyan mézes üvegbe, amelyen feltüntetik, hogy magyar mézről van szó. Belföldön mindössze 20 százalék értékesül a hazai mézből, és ennek a mennyiségnek a felét a méhészek közvetlenül értékesítik, a másik felét hazai kiszerelők adják el a boltokban. Évente körülbelül 22 ezer tonna méz terem itthon.

A méz minőségével egyébként a 2001-ben jóváhagyott uniós Mézdirektíva foglalkozik, a mézpiacon egyre szigorúbb követelményeknek kell megfelelni, legyen szó bármely Földrészről. Ám ha a méz megfelel, csupán az „eladható” kategóriába kerül, vagyis felállított ranglista valójában nincs. Ha lenne, azon a magyar méz az élmezőnyben szerepelne.(Ez elsősorban a magyar méhészek kiemelkedően magas szakmai tudásának és a Kárpát-medence csodálatos növényvilágának, éghajlatának köszönhető.) Az Országos Méhészeti Egyesület (OMME) pedig további garanciákat ad: a visszaélések kivédésére zárszalagot kapnak a méhészek, akik ettől remélik most a helyzet javulását.

A zárszalagos magyar méz minőségét a Méhészeti Egyesület ellenőrzi és garantálja, ami biztató a jövőre nézve, de egyenlőre önkéntes a zárszalag használata. Ha sikerül egyszer elérni azt, hogy, minden magyar méz védelem alatt álljon, akkor a nagy üzletláncok által „termelt” úgynevezett kínai hársfaméz nem kényszeríti a magyar gazdákat heroikus küzdelemre, és a vevők is azt kapják majd, amit egy magyar méztől elvárnak. Ha a vevők megértik a zárszalag fontosságát és csak az ilyen üveges mézet keresik, akkor a mézforgalmazó cégek, kereskedelmi egységek is követelni fogják a beszállítóiktól a zárszalagot.

Ezek után elmondhatjuk: ehhez a munkához szerelem kell! „Szerelmes” méhészeinknek köszönhetjük, hogy még van magyar méz. Nem túlzás. A globalizáció kikezdte ezt az ágazatot is: a terméseredmény abszolút időjárásfüggő náluk is, ez alapjában véve a biztos bizonytalanságot jelenti; az egyik legnagyobb tudást igénylő szakma az állattartáson belül, amit csak hosszú évek alatt lehet elsajátítani; a főállású méhész a több tonna értékesített mézet az év során sokszor „megemeli”, amikor munkafázisokon átmegy a keze között, vagyis komoly fizikai felkészültséget igényel. A virágzó növényről másik virágzó növényre szállítást pedig csak éjszakai vándorlással végezhetik el. S mind ez még nem elég: a magyar méhészek tíz évvel ezelőtti áron tudják csak értékesíteni a mézet. Ezek után – ha azt halljuk, hogy a húsz évvel ezelőtti harminc ezres méhész létszám alig haladja meg a tíz ezret (ebből csupán pár száz a főállású méhész) – jogos a gondolat: csoda, hogy még ennyien is vannak!

„A méhészek általában természet szerető és ismerő emberek, de még őket is meglepetés éri, amikor elkezdik ezt a szakmát. Szinte rabul ejti a méhészt a kis rovarok hihetetlen precizitással, évezredek óta működő közössége. A kaptárban titkok vannak, és aki a titkot megfejti az többé már nem tud szabadulni eme kis rovarok csodájától” – mondja látható odaadással Bross Péter az OMME elnöke. Mert csoda az, hogy magas fehérjetartalmú anyagot – esetünkben a virágport - képesek korlátlan ideig tárolni úgy, hogy az nem csak hogy nem romlik meg, hanem megőrzi minden élettanilag fontos tulajdonságát. Csoda az, ahogyan az anya –sokan méhkirálynőnek hívják- tudja kontrollálni a körülményekhez igazítva, hogy hímnemű herét, vagy nőnemű dolgozót hordozó petét rakjon le a viaszból készült lépek sejtjeibe. De csoda az, hogy csupán jelekkel kommunikálva pontosan tudják tájékoztatni egymást arról, hogy a kaptáron kívül hol, milyen nektárforrás található. És amikor télen a hőmérséklet mínusz 10-20 Celsius fok és tombol a vihar, akkor a kaptárban, nyugalom honol és 25 fok meleg van.

„Az első két méhcsaládomat huszonkét éve vásároltam Törökszentmiklóson, azt kezdtem el fejlesztgetni, több mint tíz éve pedig már főállásban méhészkedek, mára jelentős állománnyal – nyilatkozta Szabó István karcagi méhész egy fórumon. Az állomány létszáma is változó, és a mézhozam is. Igaz, az elmúlt esztendő biztatóan indult, de az április eleji két jelentős fagy a nyírségi akácosokat megrigázta (elfagytak a virágok), a méhek nem tudtak mire menni.”

Évről-évre jelentős számban fogyatkoznak a gyümölcsvirágokat megporzó vad rovarok : ezzel fordított arányban fokozódik a méhek szerepe a gyümölcsfák megporzásában. S ha mindent összevetünk – az ellenőrzött méz minőségét és kedvenc gyümölcsfáink megtermékenyítésre várakozó virágait – egyre jobban látjuk a forintban nem kifejezhető különbséget egy zárszalagos üveg méz és az „akciós” táblácska alatt sorakozó többi üveg között.

Kaptár közelről
Egy egészséges kaptár naponta 20 kg nektárt is begyűjthet, ami a nyári körülbelül hatvanezres létszámtól szép teljesítmény. Télen pedig a begyűjtött és elraktározott mézet fogyasztják el, de nem elsősorban azért, mert „éhesek”, hanem mert a méz tápanyagaiból merítik a méhcsalád fűtésére fordított energiát. Az energiát pedig a mozgásukkal fejlesztik: a méhcsalád egy gömb alakot vesz fel – mert adott térfogathoz képest a gömbnek a legkisebb a felülete - a gömb felszínén lévő méhek folyamatosan mozognak, az így keletkezett energiát pedig a gömb belseje felé irányítják, ahol az anya van. A gömb (szakzsargonban fürt) szélén lévő méhek, mielőtt teljesen lehűlnének, bekéredzkednek a melegebb részekbe, így tulajdonképpen egy állandó körforgásban vannak. A fürt a tél folyamán folyamatosan követi a lépekben lévő mézet, hiszen állandóan fogyasztanak abból. Telente egy méhcsalád kb. 15 kilogramm mézet fogyaszt el.

A kaptárakban - emberi gondoskodás mellett – teleltetett állomány is meggyengül, de mit szóljanak a poszméhek, darazsak? Őket nem telelnek át családosan, nem termelnek tartalékot sem, de minek is, hisz csak az anya vészeli át a telet, aki egyedül kezdi fejleszteni a családot tavasszal. A darazsak hazai képviselőinek többsége ráadásul ragadozó nem nektárral táplálkozik, hanem más hártyássárnyúakkal, így elég nehéz lenne neki a zimankós időre bespejzolni.

Amikor a méhek összegyűjtik a nektárt a virágokról, sok mindent hozzáadnak. Többek között egy enzimet, a glukóz-oxidázt. Amikor ez az enzim, a glukóz-oxidáz vízzel elegyedik - voltaképpen akkor, amikor a mézet a sebre tesszük - a méz cukortartalma vizet von el a bőrből, és hidrogén-peroxid képződik. Ezt az erős fertőtlenítőszert a háztartásokból jól ismerjük. Gyakorlatilag minden baktériumot elpusztít. Ennek köszönhető a méz baktériumölő hatása, nem véletlen, hogy az ősi egyiptomiak az "Istenek eledelének" nevezték, de használtak a sebek fertőtlenítésére is.

Aki most azon morfondírozik, hogy a kamrájában lévő ikrás méz is az Istenek eledele-e vagy „feljavított” pancsolmány, azt megnyugtatja Bross úr: „a méz természetes tulajdonsága, hogy idővel beikrásodik, de a beltartalmi értékeit nem befolyásolja a halmazállapot-változás. A vásárolt vegyes virágméz természetességét bizonyítja, ha néhány hónap alatt beikrásodik. Az „Akácméz” címkés üveget azért nehogy bárki kidobja csak azért, mert még mindig folyik: ez ugyanis a magas gyümölcscukor-tartalma miatt sokáig folyékony marad.

HÁTTÉRINFORMÁCIÓ
A piacon két féle mézet ismerünk. Az akácméz egy fajtaméz, egy féle növényről. Ez különbözteti meg a vegyes virágméztől. Pontosan lehet tudni a nektár forrását, a növényt. Az akácméz hazánk legjelentősebb mennyiségben termelt méze. Csaknem a színtelentől az enyhén sárgáig terjed a színárnyalata. Jó fertőtlenítő, köhögés ellen ajánlott.

A vegyes virágméz esetében, csak azt a kb. 30 négyzetkilométernyi földrajzi környezetet ismerjük, amit berepülnek a méhek, de pontosan, hogy milyen növényekből hordták a nektárt, azt nem. Az előbb leírtakból következik, hogy a vegyes virágmézekről nehéz úgy véleményt alkotni, hogy nem ismerjük a származási környezetét.

Beszélhetünk tavaszi, nyári virágmézekről, de vannak rétek-legelők, erdők, árterek vegyes virágmézei. Jellemzőjük a különleges íz-világ, általában színük sötétebb árnyalatú. Ez többek között a magasabb ásványi anyag tartalommal hozható összefüggésbe. A vegyes virágméz sütésre kiválóan alkalmas, jó erősítőszer.

Jó táplálék, mert egyszerű cukrai könnyen, gyorsan felszívódnak, gyógyító-szer, mert nyugtató, segíti az elalvást, támogatja a gyenge szívet, védi a májat.
 

Szólj hozzá!

Címkék: táplálkozás egészség méz

Katicabogár

2012.04.16. 18:48 ÍrkálOk


Ma hozza a postás a nyugdíját, ez a hónap legfontosabb napja.

 

Kivételesen a lánya nem zárja rá a háza ajtaját, megakadályozva azzal, hogy kinn dolgozzon a kertben, a kedvenc rózsái között. Egyébként sem tud sokat ténykedni a kertben, mert amióta fűzőt hord, nem hajlik a dereka. Magával hord egy kispárnát, arra ül le és úgy metszi a rózsákat. Kényelmetlen, lassú így a munka, de ideje, mint a tenger.

 

Melegít már a tavaszi nap, kiül a lépcsőre és várja a postást. Dél van, legalább még egy óra, mire ideér. A szomszéd telken frissen épült nyaraló. Kertjében virágzik a cseresznyefa, amelyet egyetlen növényként megtart a fiatal házaspár, egyébként mindent kivágat, hogy gyöngykaviccsal leszórja az apró telket, hátha így lesz elég tér a két aprócska gyereküknek a játékhoz.

 

 

 

 

Ha jól emlékszik Katica, az ő gyerekei élvezték, hogy a kertben megterem a zöldség, és egész évben virágzik valami, hóvirág, ibolya, tulipán, nárcisz, rózsa, kankalin, őszirózsa.  Katinka már ötévesen leszedi a zöldborsót és apró kaskájában viszi neki a konyhába. Lőri pedig, az apjával, állandóan az állatok mellett köszköpűködik, hol a kiscsirkéket hajkurássza, hol pedig beleül az itatóba és együtt pocskol a kiskacsákkal. Karcsi, amint végez a munkálatokkal, fél kézzel kikapja Lőrit az itatóból és csurom vizesen a hóna alá kapja, úgy hozza be a konyhába:

-   Katica, eltűnt a kisfiad, csak ezt a vizes békaporontyot találtam helyette! – mondja nagy nevetés közepette.

Régi történet, nagyon régi. Kietlen, üres a gazdasági udvar. Nem telik már jószágra, kicsire sem, nagyra sem.

Egy hét múlva betölti a hatvannyolcat.

 

-  Gondolkozz Katica, úgy foltozd a lyukakat, hogy jusson is, maradjon is.

Nyolcvankétezer-ötszáz forint a nyugdíja, az özvegyivel együtt, ebből a gáz ötvenegyezer, a víz és kukadíj úgy nyolcezer, a telefon hétezer, a többiből lehet dőzsölni. Pedig tortát is kell sütni, mert biztosan eljönnek Lőri fiai is. A menye szokás szerint kimenti magát, éli a vígözvegyek életét. Szegény, nem tehet róla, hogy a férje virtusból átússza a Tisza-tavat, tüdőgyulladást kap és meghal. Nehéz idők jönnek reá is, és Katicára is. Ám Karcsiban megroppan valami. Semmi másra nem gondol, csak a két árva unokájára, nem törődik a lánya családjával, pedig ott is két gyereklány unoka van.

Katica eladó a nagyboltban, napi tíz órát dolgozik, hogy keressen is, mert csak így tud juttatni valamicskét a lányáéknak is.

 

A kerítés mellett végig ott sorakoznak a hóvirágok. Ha csak ránéz, máris könnyebb a lelke. A mandulafákon már bomlanak a rügyek. Két nap múlva virágba borulnak és hamarosan méhzümmögéstől lesz hangos a kert.  

Az Édest még kilencvenéves korában is ki kellett ültetnie a kerti ablak elé, hogy hallja a szorgos

méhecskék zümmögését.

 

 

Karcsi húsz éve agyvérzéssel kerül a megyei kórházba és többé nem jön haza. A temetése után Édes betegeskedni kezd, és hiába lakik Katica bátyjának szomszédságában, a sógornője közli, hogy az anyósát nem hajlandó ápolni.

Akkor Katinka rábeszéli az anyját, hogy a házáért vállalja el Édes gondozását.

Katinka meghányja-veti a dolgokat és elvállalja. Eleinte Katinka is segít, meg a veje is, később elmaradnak. Dolgozik hát éjt nappallá téve. Hajnalban kel, hogy megreggeliztesse Édest, délben hazaszalad, hogy az ebédet is elébe tegye, este pedig végzi a házimunkát és megfőzi a másnapi ebédet.

Szekánt Édes, ha már a Katica nevére került a háza, akkor dolgozzon meg érte! Elhagyja magát, ki kell szolgálni, mint egy csecsemőt. Lefogy Katica, mint kibe hálni jár a lélek.

Csak jobb lesz, ha nyugdíjba megy, vigasztalja magát, de téved.

 

 

A veje, aki kunhátas a munkában, addig sündörög körülötte és sugdos a fülébe, mígnem beadja a derekát és eladják Édes házát, abból vesznek egy másikat a falu túlsó végén, melyben a lányáék Katica nevével boltot nyitnak.

Eleinte löknek némi pénzt Katicának, azután már semmit sem kap, és nehéz kijönni a két nyugdíjból, mert Édesnek igényei vannak. Csak cukrászdából hozott süteményt hajlandó enni, minden nap húsétel legyen az asztalon, meg kóla, és gyümölcs. Ez utóbbiból éjjel is kér, legalább kétszer.

A ház árából félretesz egy milliót, kell az a temetésekre.

Húsz évig gondozza Édest, ebből az utolsó öt évben már elhagyja magát a mama. Nem tudja Katica a kertet gondozni, teleülteti virággal, azzal könnyebb bánni, mint a zöldségekkel, és legalább jut a sírokra is elég.

Akkor sincs segítsége, amikor az utolsó fél évben Édest már forgatni kell az ágyban. Egyik este különösen szekánt az öregasszony, sehogyan sem segít neki, és amikor megemeli, hall egy roppanást a gerince felől.

 

A megyei kórház főorvosa közli vele, hogy ha megműtik, soha többé nem lesz fájdalma, de tolószékhez kötötten kell leélnie az életét. Katica nem vállalja, marad a szoros fűző.

A veje ismét rábeszéli a pénzköltésre, csináltasson gázfűtést, majd minden elintéz, neki csak fizetni kell. Háromszázezer forintja bánja a cirkófűtést, de milyen jó, hogy nem kell tüzelni, hordani a szenet, fát, a hamut, mégis egyenletes meleg van a három szobában. A konyhai sparheltet is elajándékozza, helyette hófehér, négylángos gáztűzhelyt vesz. A fürdőszobából is kikerül a villanybojler, mert a cirkó adja a meleg vizet is.

 

Édes kilencvenegyedik évében örökre elalszik.

Ha belegondol, még akkor is bizakodik, hogy végre nyugton élhet. A menye szépen neveli a fiúkat, van egy rendes barátja, akivel nem házasodnak össze, hogy az árvák járadékát megkaphassa. A lányáék is szépen gyarapodnak a boltból, egyre nagyobb kocsit vesznek, a két lányunoka is odavan, egyik Pesten, másik Egerben főiskolás.

 

A körzeti orvos is örül a hírnek, nem való már magának, Katica, a cipekedés.

Marad még ötszázezre, meg Katinkáék is csak megadják a bolthoz adott tőkét, reménykedik, de restell szólni, hogy be kellene tartani az egyezségüket. Hiszen Édes házának árát meg kell osztani a két család között, a fiú unokáknak is annyi járna, mint a lányoknak.

Öt házzal arrébb lakik a Barátnéja, nála konvektorok vannak, csak azokat a helyiségeket fűti, ahol éppen vannak, a fürdőszobában is megtartatja a villanybojlert.

 

Összehúzza magán Édes vastag fekete berliner kendőjét. Még csak április eleje van, de már két hete nem fűt. Kinn melegebb van, mint a házban.

  • Jó napot, Katica néni! – köszön be az útról az egyik utcabeli fiú. – Napfürdőzik? Jó meleg van!

  • Szervusz, Pisti!

Most mit mondjon a gyereknek, hogy igen, fürdök a napban, mert benn fázom?

Szellő kergetőzik, mozognak a mandulafák ágai. Csak ne menjen el a nap, hogy kinn maradhasson. Benn, a házban, sütnek a falak a hidegtől, hogy sajog belé a csontja is. Ha benn van, rendszerint fekszik, két vastag pléddel takarózik, úgy nézi a televíziót, közben teát iszogat, jó forrót, hogy felmelegítse, de attól meg nem győz a WC-re járni. Meleg ételt a lánya hoz, vagy átmegy ebédre hozzájuk, mert már nem főz, egy személyre nem lehet, meg nem is nagyon telik rá. Ennyit igazán megtehetnek, bár nekik sincs kolbászból a kerítés.

Katinkáék a kis boltjukat bezárják, mert megnyit a közelükben egy nagy CBA, ott minden olcsóbb és hozzájuk már nem megy senki vásárolni. A veje munkanélküli segélyre megy, a lánya meg elhelyezkedik az CBA-ban.

 

Széllé dagad a szellő, felhő mögé bújik a nap, muszáj bemennie a hideg házba. Feltesz a gáztűzhelyre egy nagy fazék vizet, amely ha felforr, bemelegíti a konyhát. Leül a konyhaasztal melletti hokedlire, hátát a falnak támasztja. Így kényelmes is, meg kilát az utcára, ha befordul a sarkon a postás, máris indulhat a kapuhoz. Soha nem hívja be, ott, a kapuban elintéznek mindent, pedig már csak öt háza van hátra, ráérne meginni egy kávét, és közben elmondhatná Katicának, milyen friss hírek keringenek a faluban.

 

Tudja ezt Katica, hogy tetszik a postásnak, aki csapná neki a szelet, ha hagyná, de nem hagyja. Tisztességes özvegyasszony létére ne vegye szájára a falu. Pedig jó lenne, legalább nyugdíjkor, meginni vele egy kávét, meghallgatni a híreit, meg a hozzáfűzött kaján megjegyzéseit.

Most, ha talál még a sublótban neszkávét, behívja a konyhába.

Ma valahogyan vállára nehezedik a magány, úgy nyomja, hogy felállni is alig tud.

Tizenhatezer forintja marad élelmiszerre és minden egyébre egy hónapra. Ebből éhen halni lehet. Elolvad a tartaléka, mint nyári napon a jég. Még a temetésére sem elég.

Gőzöl a víz, mintha melegebb is lenne. Párában úszik a konyha.

 

Megérkezik a postás.

Katica kiballag a kiskapuhoz, kinyitja és betessékeli Gyula urat.

  • Jó napot, Gyula, jöjjön be. Megkínálom egy kávéval.

  • Csókolom, Katica! Tudja mit? Tíz perc alatt végzek és visszajövök, Hagyja csak nyitva a kaput, addig elkészíti a kávét.

Már megy is tovább, fütyörészve, választ sem vár.

Illatozik a kávé a konyhaasztalon, azonnal az orrába szökik, amint belép. Takaros asszony Katica, régóta tetszik neki. Igaz, hogy nyolc évvel idősebb, de fehér a bőre, mint az alabástrom, még ma is kívánatos. Ahogy rebben a szeme, abban minden benne van.

Gondosan leteszi a nagy postástáskáját a dikóra, akkurátusan előveszi a nyugdíjszelvényt és kifizeti az asszonynak a járandóságát. Csak azután veti le a sapkáját és ül az asztalhoz, hogy az aláírt elismervényt a többi közé teszi.

  • Jó illata van – néz fel az asszonyra, aki most teszi elé a cukrot. – Aztán hallotta Katica, milyen visszhangja van az unokája esküvőjének?

Pirul Katica, persze, hogy tudja, a szóbeszéd terjed, mintha a rádióba is bemondanák.

  • Tudja, hogy nem nagyon járok el itthonról.

A férfi két púpozott kiskanál cukrot perget a kávéjába, gondosan megkeveri, megkóstolja, majd megszólal:

  • Azt beszélik, hogy a maga pénzéből tartották azt a puccos esküvőt, meg, hogy a veje nem is akar dolgozni. Állítólag azt mondta a szép Kovácsnénak, ismeri, a Kócos Böskének, hogy addig nem is ártja magát a munkába, amíg magának egy fillére is van a takarékban.

  • De hát, már nincs…- vágja rá ösztönösen az asszony.

  • Hát, én tudom, de a veje nem.

Bánja már, Katica, hogy kiszaladt a száján a megjegyzés, de nem tudja visszaszívni. Gyula egy rendes legényember, nem mondja tovább.

  • Magát egész életében kihasználta a családja, ahogyan a veje szeretné mihamarabb  feltenni az i betűre a pontot. Igaz, hogy a lánya hozza minden nap az ebédet?

  • Igaz.

  • Az is igaz, hogy heti négyezret fizet érte neki?

  • Az is igaz.

  • És nem tévedek, ha azt mondom, hogy azt a soványka ebédet osztja be reggelire és vacsorára is?

Erre már nem válaszol az asszony. Hófehér arcát pír borítja, kék szemében könny csillan.

  • Nézze, Katica! – nekikészülődik a beszédnek Gyula úr, bátorításul egyszerre megissza a kávéját. – Mondanom kell magának valamit.

Felpattan a helyéről és gyengéden megfogja az asszony karját, s leülteti.

  • Figyeljen rám. Öreglegény vagyok, s amióta a szüleim elmentek, magam mosok, főzök, takarítok. De nagyon üres a ház egyedül. Lenne egy ajánlatom magának. Költözzünk össze, nekem mindegy, hogy itt lakunk, vagy nálam. Mindent elvégzek a ház körül, magának csak beszélgetnie kell velem. Ha mást nem akar. Magát nem semmizik ki a gyerekek, és nekem sem kell semmi, ami a magáé. Most elmegyek, leszámolok. Estefelé visszajövök, addig gondolja meg magát.

Mióta magázódnak Gyulával? Maga sem tudja, pedig valaha tegeződtek.

Rendes ember a Gyula.

Mit szólnának a gyerekek?

Elpilled Katica, a kaput sem zárja be, csak elheveredik a dikón, betakarózik a berlíner kendővel és elalszik.

Sötétedik.

 

Nagy hangon beköszön valaki és máris belép a konyhába.

  • Csókolom, mama, máris alszik? A kapu meg nyitva? Még kirabolják! Persze, ez magának nem sokat számít, míg a feleségem hordja magának az ebédet!

Felretten Katica, ez csak a veje lehet. Résnyire nyitja a szemét és látja, amint a nagydarab, majd kétméteres fiatalember emelgeti a fedőt a tűzhelyen hagyott lábasról.

  • Nem ízlett a rakott kel? Pedig finom! Majd én megeszem, ha magának nem kell.

Máris zörög az eszcájgos fiókban, kikap egy kanalat és eszi a hideg ételt.

  • Meg ne ártson fiam! – szól rá az ismerős hang.

Gyula úr alig ér a fiatalember válláig.

  • Aztán, ha megette, nem kell elmosni az edényt, mehet haza.

Szólna Katica veje, nem is akármit, de az ajtóban hozzá hasonló méretű fickó áll, kezében két nagy táska.

  • Gond van, Gyula bátyám?

  • Nincs, fiam, tedd csak le a csomagokat.

Kanalastul repül a fazék rakott kel a konyha sarkába.

Katica riadtan felül. Gyula úr leül a dikó szélére, átöleli az asszonyt.

  • Katicám, katicabogaram, ne félj, itt vagyok!

Gyula úr karjában végre melege van. Érzi, hogy  soha többé nem kell fáznia...

 (szerző: Joló)

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: család nyugdíj

Anya csak egy van...

2012.04.15. 14:38 ÍrkálOk

Semmi pátosz, semmi eufória és könnyes szemek, ez a kijelentés, hogy "anya csak egy van", nem feltétlenül felmagasztalás. Amennyire gyönyörűséges tud lenni ez a gondolat, lehet olyan fájdalmas is.

Ülök az olvasólámpa fényénél. Elcsendesült a ház, a szokásos esti zajok lopakodnak a félhomályba. Víz sustorgását hallom a falon túlról, valaki fürdik, a szomszédék fiatal vizslája nyafog még egy kicsit a gazdája után.

Vihar készülődik. Talán okosabb tv-t, számítógépet inkább nem használni. Na igen. Ha nincs ami mesterségesen kibélelje a koponyám, jönnek a saját gondolatok. Olvasni? Zenét hallgatni? Ülök, hallgatom a csendet, végül arcok merülnek fel előttem. Ismerősök, történések. Ezek mind az anya fogalmához kapcsolódnak, és rendre visszajárnak a fejembe, amikor épp „üresjáratban” vagyok. Próbáltam már legalább magam számára a lényegét megfogalmazni a gyerekeim születése előtt is, most is.

Előtte talán könnyebb volt azt mondani, hogy szerintem ki a jó anya. Mióta a gyakorlati oldalából is részem van, árnyaltabb és meggondoltabb vagyok. Annyiból mindenképp, hogy helyzetekben nem a kritika fogalmazódik meg először, hanem az vagy az is: „segíteni hogyan lehetne?”

Hét-nyolc éve ültem a villamoson, amikor

felszállt egy harmincas házaspár négy gyerekkel. A legkisebb apróság kenguruban simult anyjához édes álmában, a középső kettő valamelyik

szülője kezét fogta, a legnagyobb pedig - magabiztos, büszke öntudattal, hogy ő már okos, ügyes nagyfiú – önállóan. Apuka hátizsákkal, az anya is vitt még egy szatyrot, és leültek egy négyüléses helyre. A világ legtermészetesebb módján. Három megállót mehettek talán és leszálltak, én pedig ott maradtam megfogalmazhatatlan gondolataimmal. Hosszan néztem utánuk, hogy bevésődjenek az emlékezetembe...


Az arcok már feledésbe merültek, de ez a család időnként eszembe jut. Nehéz most is megfogalmazni, mi az ami ennyire megfogott bennük, megmondani, hogy ez a telje

s, harmonikus, erős családi összetartozás minden szeretetével, gondoskodásával, meg- és elengedésével hogyan kovácsolódik össze.

Az ismerősök akiket az elején említettem? Inkább szomorú vagyok, mint itélkező.
Nagy barna szemekkel, göndör hajjal és a cumisüvegével érkezett Lillácska. „Itt van ez a vacakságod, nem tudom mi a fenéért kell ez még neked!” – volt ez az anyja második mondata szemrehányóan kétéves lánya felé - idegen nénik előtt. Mellesleg gyerekzsúrra jöttek ők is...

A kis vékonyka, törékeny arc okos kis szemei csak egy pillanatra néztek rám, de valahol már látszott a tekintetében a keserű gondolat: „igen, néni, ez vagyok én…”
A következő nyilvános panaszkodás az anyjától az evéssel volt kapcsolatos. „Nem hajlandó rendesen enni szinte semmit! És hiába minden, még szopik a kisasszony, pedig neke

m már nagyon elegem van!”
Próbáltuk a többi anyukával megértetni vele, hogy türelmesen viszonyuljon hozzá, hiszen semmi rendkívüli rossz dolog nincs, megoldódik majd.

Valójában eljönni szerettem volna onnan azonnal, pontosabban elmenekülni. Menekülni, hogy ne lássam őket, ne érezzem a tehetetlenség mennyire égeti a bőröm.
Lillácska kicsi lány, aki épp olyan érintetlenül és tökéletes „egészként” érkezett ebbe a világba, mint bármelyik gyerek, és: ennyi idős korára kezd szilárdan lerakódni én

képe, és az a kép, amit majd a világról alkot, amibe majd eszerint illeszkedni fog. Bocsánat, pontosítok: „… kezdik neki szilárdan lerakni…”

Nem, nem ítélkezek az anyján, inkább szomorú vagyok, ha eszembe jutnak.
Én is anya vagyok, és bármennyire igyekszem a legjobbat és a legtöbbet nyújtani – önmagamból és az elérhető a világból -, nem mindig sikerül.

Noss, ennyi a tanulság, ez a befejezés – lógva maradni a szeren. Nem dőlhetünk hátra elégedett olvasó módjára happy and-del a történet végén, mert még nincs vége. Dol

og van, dolgunk van. Minimum elgondolkodni, maximum valamit ott és akkor tenni, amikor kell és annyit amennyi szükséges. Önmagamért, önmagunkért, a másikért.

 

 

 

 

 

2 komment

Címkék: anya

süti beállítások módosítása